Vélemények, kritikák írásaimról

Csordás László irodalomtörténész véleménye a verses kötetemről (emailben kaptam)

Végigolvastam kötetét. Leírtam néhány gondolatomat, de ezt ne tekintse profi kritikának. Pusztán ezek a dolgok jutottak eszembe a versek olvasása közben (külön a hibákra figyeltem, mert azokat kevesen mondják meg Önnek):

Nehéz ezekről a versekről írni, ugyanis egyáltalán nem rosszak. Egy-két nagyon gyenge darabon kívül nem is találtam olvashatatlannak minősíthető verset a kötetben. Azt mondanám, hogy nyugodt lírai beszéd jellemzi a kötet nagy részét. Ezt vállalja fel a szerző és ízlésének megfelelően válogatja hozzá a nyelvi megoldásokat. Ha negatívumokra kíváncsi, akkor azt mondanám, hogy keveset kockáztat egy-egy versen belül. Sem formai, sem gondolati, sem pedig nyelvi síkon nem tudtam rácsodálkozni szinte semmire. A képek jól bejáratottak, tiszták, de a 20. század legtöbb költője már elkoptatta ezeket (sőt, egyesek egészen az ún. "képrészegségig" jutottak, pl. a kötetben is említett Nagy László). Szerintem sokat bíz a képekre. A rímek is kopottak kissé. Túl sok a versekben a tapasztalat nélküli magasztosság. Egy mai írás ezt nagyon nehezen viseli el (talán ha valamilyen maszkban tenné ugyanezt...). A Baleset c. vers tetszett a legjobban természetessége, szép íve miatt.

A kötet legjobban sikerült darabjai az egyszerű, objektívnek tetsző leírások.

­­*************

Kedves Károly!

Felmerül bennem a kérdés!

 Hol voltál eddig?

A felkeltett érdeklődésnek engedve és tovább lapozva olvasom a versed. Nem találok szavakat, hihetetlenül letisztult alkotói munkát találok Nálad!

A gondolatok melyeket valódi költői eszközökkel öntesz formába, nagyon mélyen szántóak.
Nem túlzás ha azt mondom rám lebilincselően hat az érett versed.

 Elismerésem.
Üdvözlettel: Vallejo

*****************

Gratulálok kedves Károly! Még ha ''beton'' (kemény) is az egyenes út, a legrövidebb és legcélravezetőbb. Szép hogy így szegélyezed fákkal, a röghöz kötöttséget.  Üdvözlettel: János ****************

remekbe szabott versek, igen, kiszabva, kifaragva, csupaszítva - mint fűzágak, amelyek kosárrá dagadnak, kerekednek!

István

*****

Tisztelt Kepes Károly!

Köszönöm a küldeményét, elolvastam a verseit.

Szép és míves szövegeknek tartom őket, de nem érzem bennük az összetéveszthetetlen, egyéni hangot.
Sok olyan szó van a verseiben, amelyekkel a költészetben nagyon óvatosan kell bánni, mert rendkívül túlhasználtak, és nehéz olyan szövegösszefüggésbe helyezni őket, amelyben a szív, az éj, a végtelen, a töviskorona tényleg több lesz, mint egy szó.

Kissé fárasztó ez a permanens emelkedettség.

A kicsiny, köznapi dolgokban meglévő szakralitás, szerintem könnyebben elér a szívünkig.
Tisztelettel üdvözlöm,

Filip Tamás.

*********

Bevezető gondolatok Kepes Károly kötetéhez

Gyökerei Hatvanhoz kötik, de költészetének gondolat- és témavilága messze túllép egy kisváros által teremtett korlátokon.

Itt és most című versében így fogalmazza meg helyzetét Kepes Károly.

„Röghöz kötöm magam, mint az újmódi jobbágy:

Fákat ültetek, hogy gyökeret eresszek.”

Túl a hatvanadik életévén fontosnak tartotta, hogy végre kötetbe szerkessze verseit.

A saját kiadásában megjelenő kötet lírai leltárnak is felfogható. Az elmúlt évtizedekben ugyan számos publikációja megjelent a költőnek, de természetesen az alkalmi közlések nem helyettesíthették egy verseskötet hiányát. Igen, hiányt kell mondanunk, mert ez a kicsit késve érkező Kepes versválogatás késése ellenére is hiányt pótol. A versszerető közönség mindenképpen szegényebb lenne egy gondolatgazdag embernek a mai világunkhoz szóló versreflexióival.

Kepes Károlyt ugyan sokan ismerik Hatvanban, mégis kevesen tudják róla verset író tehetségét.

Csendes, halk szavú ember, az elvárható szerénységen túl is szerényebb, mint kellene. A versírásról is csak szűkebb baráti körökben – majdnem pirulva – tett említést, és csak hosszas rábeszélés után olvasott fel, vagy adta kézbe egy-egy megjelent versét.

E sorok írója is őszinte meglepetéssel hallotta tőle – közel húsz éve –  egy halkan elmormolt írását, a címe: Képzelt művirág Clemenceau vázájába:

„Körülveszi, miként tövisek a rózsát, Magyarországot egy másik Magyarország.”

Aki ilyen töményen és gondolatgazdagon képes

nemzeti tragédiánk megfogalmazására, az másra is képes. Annak tehetséget adott a sors, és ezzel a tehetséggel bánni kell tudni.

Tisztában van ezzel a szerző is, hiszen nem véletlenül írja önmagáról:”Ki mondja meg, miért feszül /egymás ellen bennem/ ami vagyok, és ami lehetnék.”

A világot – benne önmagát is – figyelő és faggató, válaszolatlanul maradt kérdéseket megfogalmazó belső vívódások lírája az övé.

Nem kötelezte el magát egyetlen irányzathoz sem, nem állít önmaga elé bálványokat. Ugyanakkor van néhány személyes hangvételű írása, amelyben őszinte tisztelettel szól József Attiláról, Radnóti Miklósról, Nagy Lászlóról, Kós Károlyról.

Megrázóan szép főhajtás, ahogy Pilinszkyre emlékező sorait szinte imaként mormolhatjuk:

„Talpában tövis /és kegyelmes Isten/ mégis járni próbál.”

Károly sokat próbált ember, akit nem kényeztetett el a sorsa „….időm és kenyerem /a szükség porciózza, …” mondja önmagáról nem panaszként, csupán a tényt megállapítva.

Ennek ellenére bizakodó. Jövőbe vetett hitét lírikus szelídséggel fogalmazza meg például az Ajánlás V.J.T- nek című rövid versében: „Mégsem fog teljessé lenni itt a romlás, meg fog születni mind a boldogabb hasonmás.” V.J.T, azaz Váci J. Tamás a költő barátja. Egyéni stílusú képzőművész. A versek közötti illusztrációk az ő munkái.

 Kepes Károly hitében gyökeret eresztett. Kötete e gyökéreresztés bizonyítéka.

Tömören, mégis sokatmondóan képes önmagáról, a korunkról szólni. Epigramma jellegű sűrítései, magvas

gondolatai közösségi ihletésűek. Tisztában van az egyes ember hatalommal szembeni kiszolgáltatottságával: „Beszélnek helyetted/ harsány jelszavak, ha/ csendre int a hatalom/ kőarcú/ nyugalma.”

A sors adósságának kiegyenlítése az Imatöredék a XX. századból című kötet. Igaz, a szerző is sokat fáradozott és kilincselt a megjelentetés érdekében.

Első sorban neki lehetünk hálásak, amiért volt hite, bátorsága ezt az utat végigjárni. Egy olyan embernek, akiről Nagy László szavaival elmondható: „nekem a kérés nagy szégyen, úgyis adjon, ha nem kérem ”

Ajánlom a kötetet a versbarátok értő figyelmébe, ajánlom a gondolkodó olvasónak, aki nemcsak kikapcsolódni, vagy szórakozni akar Kepes Károly verseinek olvasása közben, hanem nyitott lélekkel engedi át magát egy őszinte hangvételű ember egyéni, sajátos lírájának azzal a belső szándékkal, hogy gazdagabb legyen a kötet elolvasásával.

Szívleljük meg a költő Röpke parainesis című két soros intelmét:

„Forrást kár betaposni fiú

Úgyis kitör arrébb.”

                                                                        

Kocsis István
***********

Szia!
Nagyon erős az Imatöredékek a XX. századból című köteted.
Gratulálok hozzá!
Üdv: gh
*******

Kedves Károly!

Ha megengeded, tegeződjünk. A honlapodról az derült ki, egykorúak vagyunk. Köszönöm, hogy megtiszteltél köteteddel, noha a könyv Péternek van címezve. Lehet, hogy Péter kapott egy Andrásnak dedikált példányt? :)

Sok rokonszenves gondolatot és szép költői képet találtam a verseidben, látszik mély és művelt ember vagy.

Még egyszer köszönet a könyvért, barátsággal üdvözöl

Kepes András
************